Titkok

Megvártuk az erősítést. Öt katona, Gaius Draconis és Elizabeth.

Gaius Draconis a Limes Infinitum Navigátora. Természetesen mutáns, mind mindegyik a fajtájából. En Taro megnyugtatott, hogy elég annyit tudnom róla, hogy megbízható navigátor-házból származik. A navigátoroknak van egy harmadik szemük, amivel látják a warpot. Amikor az immatériumban utazunk, akkor a hajó páncélzatából egy kis rés van csak nyitva, a navigátor ablaka.
Közönséges halandó, ha találkozna a harmadik szem pillantásával, rögtön szörnyet halna - de legalább is biztosan megőrülne. Így hát leginkább kendővel takarja azt, vagy kámzsát húz a (harmadik) szemébe.
A mi navigátorunk egy nyúlánk fickónak látszik. Nálam két fejjel magasabb. Mosolya démoni: 1500 apró fog riasztja el a társalkodni vágyókat. Aztán valami balesete is lehetett, mert a fél koponyája fémből van. Vagy egy újabb implant? Az egyik tech-pap motyogott valamit, hogy ami a Navigátor fejébe van építve, az többet ér mint a teljes murder-servitor egységünk.
Szóval Gaiust nem bája, hanem pszi-képességei miatt hoztuk le, okulva az iménti incidensből.

Elizabeth új lány a hajón. Footfallon csatlakozott hozzánk, miután a Kapitány kiadta az útját a hajó addigi papjának. A sok mise megviselte a papot, és a zarándokoktól sem tudott elég adományt gyűjteni...
Szóval a Misszionárius hölgy az Eclesia fanatikus követője és védelmezője. Void-born, így talpraesett, ugyanakkor a profit iránt is érdeklődik. De azt hiszem, hogy a Lord-Captain választása mégis inkább harciassága miatt esett rá. Az első küldetésén egy lánckarddal és egy lángszóróval jelent meg... bíztató... ha a hit ellenségeit kell kipurgálnunk ebből a sötét templomból, akkor megvan az emberünk hozzá.

A katonák biztosították a bejáratot, mi pedig bementünk. 47 közepesen nagy lépcsőfok vitt fel a kapunyíláshoz. 20 méter magas nyílás vezetett be az előtérbe. Egy igencsak nagy, üres, félhomályban nyugvó terem. A túlsó végén egy kisebb kapu, ami csak résnyire van nyitva. Fehér fény szűrődik ki. Betekintek és semmi. Kitárnám az ajtót... ami nem enged. Born lép mellém, majd a beültetések és a power armour erejével könnyen kitárja, hogy kényelmesen besétáljunk.
Ez a csarnok az épület teljes maradék részét kitölti. A csarnokot pedig ez a fehér fény. Nem látni a forrását, egyszerűen csak (már-már vakítóan) világos van. Pár méterre lehet csak ellátni. Born (akit nem bánt a fény, mivel vak) azt mondja, hogy üres a terem. A Navigátor többször is megvizsgálja a helyet a harmadik szemével (ilyenkor mindig figyelmeztet is minket), de pár nyugtalanító ponton, amik a warphoz kötődnek, nem lát semmit. Körbetapogatjuk a csarnokot, sehol egy újabb ajtó, sehol egy érdekesebb részlet.
Aztán Born után elindulunk a csarnok közepe felé. Egy kép villan fel előttem. Majd még egy. En Taro megkérdezi, hogy láttuk-e. Born már jóval előrébb van, körülötte több kép is cikázik. Mi is beljebb megyünk, és egyre többet látunk. Nem képzelődünk, itt vannak körülöttünk. És Born is látja (!) a képeket.
Aztán elkezdenek rendeződni körülötte. Egy gömböt formál maga mögé, egy teljes képsor játszódik le előtte. Megfájdul a fejem. Később képeket mutogat a Navigátornak, aki maga is belekezd a képek mozgatásába. A tech-pap tanácstalan amikor kérdezem, mert semmi kézzelfoghatót nem lát, amit megvizsgálhatna.

Két óra eltelik, amikor Born azt mondja, hogy megtalálta azt a hajót, amiért idejöttünk. Egy birodalmi cruiser. Látta beérkezni a rendszerbe, látta sodródni, majd látta becsapódni a Magoros aszteroida-gyűrűjébe. A Navigátor még mindig azt számítgatja, hogy most hol lehet az a hajó.

A Limes Infinitumra nem volt egyszerű visszatérni. A Magoros Prime-on úgy látszik hemzsegnek az orkok. Elkerüljük őket és sikerül a teleportárium segítségével visszatérnünk a hajóra.
A Navigátor kiszámolja a hajóroncs helyét, három nap az út. En Taro továbbra is tart a Haderah háztól (az aktív szkenneken nem látni a nyomukat), így kitérőkkel és lerázó manőverekkel közelítjük meg a célunkat, hogy ne mi vezessük oda legfőbb riválisunkat.
Az aszteroida mezőben megtaláljuk a helyet, ahol a cruisernak lennie kell. Ott is van, egy tucat másik hajó társaságában, néhány kisebb-nagyobb kőzettel összefagyva. Na ezek hogy kerültek ide?!

A szkennerek nem látnak be a roncsokba, így a teleportárium sem működik. Pontosabban... a roncsok felszínét be tudják mérni. Első void teleportálásom következik. És sikerül: a mágneses csizmák magabiztosan csapódnak a roncs burkolatára. Csak Elizabeth ügyetlenkedte el a dolgot (vagy a teleportárium kezelőszemélyzete küldte rossz helyre) és egy kicsit távolabb lebeg tőlünk. Sőt, távolodik...
Aztán feltalálja magát és a lángszóró üzemanyagával visszakormányozza magát a csapathoz.

(folyt. köv.)

Idegenek!

Magoros. Nincs ennél unalmasabb rendszer a világon. Egy pulzár, ami 102 percenként 53 másodpercre halálos sugárzással ontja el az egész rendszert. Két bolygó, egy hold. Semmi űrszemét, semmi rádiójel, technológiának nyoma sincs. Miért is jöttünk ide? Oh, a profit. Egy hete szkennelünk, és semmi.

[...]

Végre találunk valamit. Úgy látom, hogy a kommunikációs tiszteknek mégsem iktatok be plusz közelharci gyakorlatokat... En Taro szemében eddig is megszállottságot láttam, de most felparázslik benne valamim ősi kapzsiság.
A Magoros Prime holdján, a Magoros Alfán az elektromágneses viharok alatt valami tárgyat fedeznek fel. Egy elég nagy, sok részből álló objektum. Néhány száz méter szélesen, két kilométer hosszan elnyúlva. Egy völgyszerű képződményben van. A tech-papok végre rábírják a szkennereket, hogy jobb adatokat adjanak: egy becsapódás nyoma látszik, rengeteg törmelékkel és nagyobb struktúrákkal.
Born-nal vitázunk, hogy a teleportárium vagy egy transport shuttle lenne a jobb megoldás lemenni. Ugyanis az interferenciákban előfordulhat, hogy a teleportárium elveszít minket, ugyanakkor a transporttal a landolás 25-30 perc, a felszállás 20-25, tehát a 102 perces ciklusokban elég keveset tudnánk dolgozni. Bár a sugárzást elvileg a void suit is felfogja, és a shuttle belterében két-három adagot is könnyen kibírnánk...
A Lord-Captain a teleportárium mellett dönt. A csapaton nem változtatok: én, Born, egy tech-pap, egy medic és kilenc elit guard En Taro személyes testőrségéből.

[...]

A hajóroncsok között brutális méretű fegyvereket, majd egy hatalmas koponyát, aztán több nagy csontvázat is találunk. A főroncsba nagy óvatossággal hatolunk be. Ez is egy raider méretű hajó lehetett: a fagyott földből a fele - tíz emelet - állhat ki. A burkolat keresztbe végig fel van hasítva: bárhol be tudunk menni. A felületeken nem látunk feliratot/díszítést, simára csiszolodódott, korridált fémváz csupán a hajó. Ami nem fém, az már nincs is: nem találunk semmit, csak további primitív fegyvereket és nagyméretű humanoid maradvényokat. A koponyákból méretes agyarak állnak ki, megdöbbentő. A tech-pap szerint nem birodalmi hajóroncsról van szó. Megveregetem a vállát.
Úgy látszik, hogy a híd már megsemmisült, így a rakterek felé próbálunk indulni. Utunkat beragadt/berozsdált ajtók, összetört szintek akadályozzák. Végül 95 percnél kimegyünk, és felsugároztatjuk magunkat.
Sokáig töprengünk a lehetséges megoldáson, aztán pár érzékelőt telepítünk lent, hogy további információkat szerezzünk a sugárzásról, illetve adataink legyenek arról az időről, amikor a sugárzás lehetetlenné teszi a szkennelést.
A következő terv születik meg. A nagy szállító shuttle levisz egy brigádot, ami elkezdi szétbontani a hajót, hogy lyukat vágva bele, lejuthassunk a belsejébe. Az egyik kis transport fogja a szétvágott strukturális elemeket kiemelni. Lent maradok, hogy irányítsam a munkát, de talán az érdeklődésem hiánya miatt alig haladunk. Inkább felderítő őrjáratokat teszek a gunshippel. Persze hiába, mert a Magoros Alfa ugyanolyan halott, mint az egész rendszer.

[...]

En Taro is kezd türelmetlen lenni. Az erőforrásainkat megosztva (az ork hajó kibelezésén dolgozókat a holdon hagyjuk, 12 óránként váltjuk őket) elkezdjük a Magoros Prime-ot orbitális pályáról szkennelni. Hátha a gépszellem innen inkább felfedi a Magoros Prime titkait. Ha!
Technilógiának semmi nyoma, nincs szemét, nincsenek fények, nincsenek rádiójelek, nincs itt semmi.
Aztán csak befognak egy furcsa képződményt. A felszínen egy mesterséges képződményt fedezünk fel, az viszont egy megapolis lehet. Furcsa, labirintus-szerű, valamiféle városra emlékeztető kép. A kommunikációs tisztek állítják, hogy az elektromágneses anomáliák miatt nem vették eddig észre. Orbitális pályáról még szabad szemmel is látható. Lehet nem csak a kis műszerkéket kéne bűvölgetni...
A "városban" több helyen is megsűrűsödik az anomália, ideális lenne egy kis felderítésre. És most végre a repülést választjuk.

[...]

A légkör a lélegezhető kategóriába tartozik, azért a csapat tagjai beöltözve indulnak. Ahogy kezd közel kerülni ez az építmény, látszik, hogy a labirintusfal ugyanabból az anyagból van, mint a környezet. Pontosabban az egész város a sziklából lehet kivájva. Átlagosan 30 méter magas, 10 méter széles falakról van szó. Próbálom megközelíteni az egyik anomáliát, és minél közelebb landolni hozzá. A fedélzeti műszerek már eddig is villogtak, de most már hangjelzésekkel is zavarják a repülést.
Meglátom a..., a tornyot... Egy magas építmény, szétágazó, kristályszerűen tör az ég felé, a labirintus falak egy teret alkotnak köré, a felszínen egy út vezet a toronyhoz. A külső érzékelők képét átirányítom az utastérbe: valaki szerint egy pajzsgenerátor, valaki szerint egy templom.
Egy elektromágnese turbulencia kap telibe minket - az elektronikák elszállnak, minden villogás és csipogás abbamarad. A gép megrázkódik, manuál-mechanikus üzemmódba kell letennem - még jó, hogy a hajtóművek nem álltak le. Hátulról semmi zaj - biztosan ülhetnek a helyükön... Kemény landolással érkezünk meg a Magoros talajára.
Mindenki egyben, a rádiók halottak, viszont a teleport beacon-ök működnek. A tech-pap elkezd imádkozni a rádióhoz. Mi meg elindulunk. Nem sokat fedezünk fel a városból, mert néhány perc múlva a Limes Infinitum fedélzetén találjuk magunkat. En Taro aggódott, és visszahozatott minket.

Újabb megbeszélés, hogy mi legyen. A szakértők szerint egy régi kihalt civilizáció világán vagyunk. A nevüket is mondják, de nem jegyzem meg. En Taro összeállít egy csapatot. Tíz ember majd a transportot fogja visszahozni, tíz elit guard, hét szakértő (medic, tech-pap, xenoológus, stb.), Born, én és a Kapitány.
A teleportárium kezelői most már be tudják mérni a felszínt (az előbbi elhozás miatt). A légi kép alapján emlékszem hogy jutnánk el a nagy objektumhoz. Hajrá! Mindenkin izgatottságot érzek.

[...]

Laza védelmi láncban kezdük meg a felderítést. Húsz perc után lövöldözést halunk! Van élet a bolygón! Durva, sértő hangú fegyverek ugatnak fel. Futólépésben előremegyek két emberrel, a többiek is sietnek.
Kiérünk a térre: a labirintusfalak egy nagy teret képeznek a torony körül. Több helyütt romok, törmelék - így nem esik nehezünkre védett megfigyelőállást felvenni. Pár apró alak (emberek) harcol egy tucat nagyobbal. A Haderah Ház megelőzött minket?! Az emberek az objektumba vezető lépcső alján vannak, az orkok ki tudja honnan kerültek oda (de nem bentről, az biztosnak tűnik).

Orc dakka by bjakubowski

Bornnal előlépünk, én leadok pár lövést az orkokra. Hat példány megindul felénk. Döbürgő léptekkel rohannak, fegyvereikkel hadonásznak és tüzelnek. És bár a hanghatás rémisztőleg hat, a golyók a világ négy égtája felé szóródnak.

Orc choppa by http://www.bandoffools.org.uk

100 méter - lasgun lőtáv. Célzott lövéseket adunk le.
80 méter - megeresztek egy-egy rövid sorozatot.
60 méter - számos találatot elértünk, de a roham rendíthetetlen. Felugatnak a kézifegyverek is - En Taro egy teljes sorozattal kapja telibe az egyiket.
40 méter - váltok a Ceres-re, a hangot csak tisztelni fogják...
30 méter - tüzelek, a dörrenés még a dakkák hangját is elnyomja,  az eltalált ork fél karja leszakad, de nem törüdnek vele. Előkerülnek a choppák. Born feléjük rohamoz - a Power armorral még ezeknél a bestiáknál is nagyobb. Leadok még egy lövést, majd lecsatolom a korbácsot.
A sérültre rontok rá, és a három méteres csapódást kihasználva messziről sújtom a földre. A másik rámront, Born is összecsapódik az egyikkel, de a másik három a fedezékek felé folytatja a rohamot. Kézitusába keveredünk. Keserves küzdelembe kerülünk. Csapás csapást követ, egyenlőre el tudok ugrálni a halálos choppa elől. Born egész jól áll, fél szememmel látom, hogy En Taro az egyik mögé került, és lecsapja a fejét. Az ocsmány koponya tucatnyi métert szel át a földetérés előtt... a nyakból feltörő vérgejzír beborítja a kapitányt. Egy csapást dönt le a földre. Kiszorul belülem a levegő. Adrenalin önti el a vérem. De felül kerekedek magamon, és visszafogom a támadásaimat. Még egy ilyen találat, és ottmaradok!
Born végez a sajátjával, ketten már legyűrjük az én bestiámat is. Két katonánk már halott. Visszamegyünk a vonalainkhoz, és egy perc alatt felszámoljuk a két megmaradt bestiát. Vértől iszamlós a talaj, nincs idő fújni, a lépcső lábánál nem állnak ilyen jól. Már csak öt ork - bár holttestet már többet látunk mint az előbb - és három ember bírja. Az egyik most hanyatlik le. Futólépésben megyünk. 50 méterről tüzelést parancsolok, és lépésben közelítünk tovább. Három ork felénk indul, Born elébük megy, én segítek neki. En Taro és hét katona a lépcső lábához.
Bornnal mindig az egyikre koncetráljuk a támadásunkat, így elég hamar végzünk - talán már kiismertük a taktikájukat. Az orkok a katonáinkra támadnak, En Taro-t nem látom, a nő (az utolsó állva maradt ember) viszont menekülőre fogja. Rohanok felé. A nő leugrik a lépcsőről. Megfeszítem minden izmomat. Emlékszem még a Kapitány utasítására (" nő élve kell, a többi pusztuljon"), de kénytelen vagyok a korbáccsal csapni. Kitér előle. Majd felém fordul. Hatalmas erő árad belőle - megrogyok a jelenlététől. Előrántom a pisztolyomat, de nem tudom ráemelni.
Born is beér minket. A nő most Born felé néz (továbbra is tehetetlen vagyok), majd egy szempillantás alatt eltűnik. Mintha a valóság megmozdult volna körülötte.

[...]

Born azt mondja, hogy a nő pszi használó volt, és túlbecsülte magát, így a túlsó világból elragadták. Ezzel persze a warp lakói keresztül húzták En Taro tervét a kihallgatásról. Sebaj, maradt egy ork. Born megpróbálkozott az emlékeinek a kiolvasásával, de a meditáció végén csak a fejfájást láttam rajta.
Három katonát vesztettünk, én is és Born is sérült, nincs rádiókapcsolatunk, a teleport beacon sem működik (kb. az objektum 200 méteres övezetében szálltak el teljesen a műszerek), ki tudja hány ork van még a környéken, ki tudja mi lehet bent (kint 10 Haderah katona holttestét számoltuk meg), ki tudja érkezhet-e erősítés az ellenségnek.
En Taro Adun szemében szinte világít a kapzsiság. Bár a verekedésből most már talán elég volt, a kíváncsiság engem is vonz. És bent talán a hét töltelékembernek is hasznát vesszük majd. Nem mi döntünk. A Kapitány.
Bemegyünk.


(folyt. köv.)

Footfall 12 kamrája

A Gyomron túl. Kisbolygók, aszteroidák, roncsok és platformok adamantiummal összeláncolt összessége Footfall. Ideát a Birodalom törvényei már nem élnek. Igazából itt nincsenek is törvények. Éppen ezért a térképész rend számára egy megerősített küldöttség vitte el a szállítmányt. Egy gunship, egy guncutter, és egy kis kisebb transport shuttle, teli fegyveresekkel.

A Kapitány megtudta, hogy a Haderach hajó 15 nappal előttünk ért ide. Nem is sokáig időztünk, készleteinket is inkább a Lucin Lehellete néven ismert gázkitermelő helyen töltöttük fel. Majd innen ugrottunk tovább a Magoros rendszerbe. Navigátorunkra bizonnyal rámosolygott az Uralkodó, mert összesen nyolc napba tellett az út - persze a chrono szerint négy hónap telt el. Talán még az is lehet, hogy a Rivális előtt értünk ide? Vagy már el is vitte, ami értékes volt?

Amíg Born a kommunikációs tisztekkel a környéket elemezte, En Taro megmutatta nekem személyes szentélyét. 12 félsztázisban tartott, valójában nagyon is éber, egykor emberi lény. En Taro ellenségei. Kárhozatban léteznek, kétségbeesett gondolataikat, keserűségüket egy felé fókuszálják: tanácsokkal látják el En Tarot, hogy újabb ellenségét, ezúttal a Haderach Ház egyik rogue traderét legyőzze. Ha En Taro sikerrel jár, egyikük megtérhet a halálba.

Űrcsata - Part Two

A Raider osztályú támadók taktikája és az érzékelők adatai alapján azt hiszem, hogy a Steagan Ryders nevű kalózcsoporthoz tartozhatnak a támadóink. Kérdés, hogy ez most rossz-e, ennyire nem mélyek az ismereteim e téren.

Már harmadik órája tart a Limes Infinitum első űrcsatája, amikor az első támadó helyreállítja a void pajzsát. Továbbra is őt üldözzük: tüzér legénységünk újra összeszedi magát, így a kalózhajó ismét pajzs nélkül van előttünk... azonban az előttünk olyan 60 ezer kilométer, így a teleportárium hasztalan, a murder servitorokat nem tudjuk újra hit-n-run akcióra küldeni. Előnyét kihasználva gyorsan menekülőre is fogják.
A másik hajó viszont annál harciasabb! Kihasználva a lehetőséget, hogy most már alig koncentráltunk a kitérésre, a hajólézerrel lelövi a pajzsunkat, a makro-ágyúk pedig telibe találnak. A páncélzat megérezte, de ez csak a kedvünket tüzeli.
Néhány óra kergetőzés a roncsok között, lőgyakorlat, két balul sikerült boardolás (az egyikben több murder servitort is vesztettünk) után végre kritikus találatot kap a második kalózhajó. Mi pedig nyilvánvalóan az Istencsászár vigyázó tekintete miatt nem szenvedtünk csak pár karcolást.
Menekülőre fogják, de a nagy sietségben egy aszteroida mezőbe futnak. A Limes Infinitum itt adja le végzetes lövését: a raider felső burkolatát a lance weapon kettéhasítja. A híd, a makro-ágyúk megsemmisül, a robbanásokban a raider nagyrészt kiég, a maradék kis atmoszféra perceken belül elszökik.

A roncsból elenyésző mennyiségű ellátmányt tudunk megmenteni: pár nehézfegyver, és egy javítható lánckard. Ez éppen hiányzott a fegyvertáramból, így az adeptus mechanicusokat utasítom, hogy elsődleges prioritással dolgozzanak rajta.

A zarándokszállító hajó még mindig egyben van. Megerősített biztonsági protokoll mellett átszállítjuk az utasokat, majd a Limes Infinitum Templomában En Taro egy nagy hálaadó misét celebráltat. Valószínűleg az ő sugallatára szövi bele a hajó papja a Tiferius főpap (Port Wander) előrelátásáról szóló mondatokat.

Űrcsata - Part One

Nem kis szervezőmunka árán, de behajóztuk a zarándokokat. Born és En Taro szabotázstól is tartott, így szigorú ellenőrzés alatt utaztatjuk őket.

Egy térképészrendtől sikerült pár tippet kapnunk a fekete kőben mutatott rendszerről. Az egyiket - Magoros Rendszer - pedig kissé ki is hangsúlyozták. A kapott warp-térképek alapján, nagy szerencsével 3-4 hónap alatt el is juthatunk majd oda.

A rivális ház hajója már öt nappal előttünk kifutott, így nekünk sem maradt vesztegetni való időnk. Elindultunk hát a Gyomron keresztül a Koronous Expanzióba. Utunkat nyomban egy warp-vihar lassította: két napos veszteglés után beleszálltunk. Nem csak a legénységet (hát még az utasainkat!), hanem minket is megviselt. Fáradtság, rémképek és a romló morál nehezedett ránk. Ennyi misét és ájtatoskodást talán még a régi időkben sem látott a Limes Infinitum szentélye.

Félúton a Csatatéren álltunk meg kipihenni a fáradalmakat. A Csatatér egy viszonylag stabil pontja a Gyomornak, itt biztonságosan vissza lehet jönni a warp-ból. Ugyanakkor kiszámítható megállója az Expanzióba igyekvőknek: a sok rajtaütésnek állít emléket a Csatatéren lebegő rengeteg sok hajóroncs és -töredék.

Vészjeleket fogtunk: egy transzport hajó vesztegel sérülten a roncsok között. Rádiókapcsolat nincs, hajtóművek nincsenek, létfenntartás minimális. A Teleportárium segítségével átvittem egy csapatot. Egy zarándokszállító transzport, kalózok támadták meg. Miközben visszasugároznak a Limes Infinitumra, egy automatikus akna beélesíti magát és eltalál minket: a plazmahajtóművek részben leállnak, részben erős teljesítménycsökkenést szenvednek. A tech-papokat és gépészeket személyes jelenlétemmel buzdítom a mielőbbi javításra.
Eközben feltűnik két raider az érzékelőkön. A közelebbire nyomban rámegyünk. Az is bátran felénk. Rakétákat lő ránk, és a lézerágyúval is becéloz. Kitérésre esélyünk sincs (az Istencsászár azonban figyel ránk, és nem találnak el), így mi is tűzelünk. Bátorításom most nagyobb hasznára van a legénységnek, mint a gépházban: a kalózhajó pajzsa felfogja találatunkat és ezzel leesik - a murder szervitorok pár taktikailag képzett adeptus mechanicus vezetésével átteleportálnak, és a pajzsgenerátort kiiktatják.
Mivel a másik raider is felzárkózik, és szintúgy tűzel ránk, a Kapitány a pilótát erősíti. Kitérő manővereink a mi hatékonységunkat is rontják (mind sebességben, mind a tüzelésben), de fontosabb, hogy mi ne szenvedjünk találatot.
Az első/sérült raider a transzporthajó mellé áll - bármire is készülnek, az nem jó. Nem sokon múlik, de még mindig a Teleportárium hatósugarában vannak. A murder szervitorok újabb sikeres hit-and-run akciót hajtanak végre - és ezúttal a raider űrkomp hangárjait borítják tűzbe. Szegény ördögök: most már nem hogy boardingolni, menekülni sem fognak tudni: a tűzek pedig egyre terjednek a hajón. A kalózhajó morálja vasgolyóként hullhat alá.

Ideje a másik hajóra koncentrálni... (foly.köv.)

Találkozások

Elkísértem a Kapitányt a Főpaphoz. Nem tűnt túl karizmatikusnak a fickó: amikor En Taro felmutatta neki a családi ereklyét, akkor pedig egyenesen megalázkodott. Legalábbis nekem így tűnt.
Aztán megáldotta a küldetésünket, és megbízást adott 2500 zarándok szállítására. Ezekkel is csak a gond lesz majd.

A Marshall viszont meglepetést okozott. Nem az, hogy nő, inkább a kisugárzása. És kemény tárgyaló is volt. Végül En Taro egy hatalmas vagyont ígért neki, ha az Arbitrátorok előkerítik és átadják nekünk a piactéri merénylet műveleti vezetőjét épp testben és épp lélekben. Kíváncsi vagyok...

Végre pedig beszéltünk az Öreggel is. Jól leteremtettem, hogy ügyesebben is megszervezhette volna az átadást! Szabadkozott, na... meg kibökte, hogy ő az egyedüli túlélője egy régi küldetésnek, amikor az Adun dinasztia egy hajója téves ugrással fedezett fel egy legendás rendszert. Ezt mutatja a kő.

Collateral Damage

En Taro a családi kódolás szerinti üzenetet kapott egy biztonságos csatornán. Állítólag az Adun Rogue Trader dinasztia egy szolgájától. Az öreg, akivel találkoztunk, egy nagyon régi szabású, kopott, szakadt főtiszti egyenruhát viselt.
Egy az általa megadott forgalmas helyen hoztuk össze a találkozót. Nem is invitáltuk a Limes Infinitumra, mivel tartottunk tőle, hogy út közben lekapcsolhatják. Ez a gyanu be is igazolódott. Bár a találkozás biztonságosnak tűnt, amikor a Captain átvette a csomagot az öregtől, megkezdődött az akció.

A csomag egy DNS záras doboz volt, ami En Tarohoz közel kerülve magától kinyílt, és a benne levő fekete kőre egy madár csapott le. Born rögtön rávágott míves monokardjával, így a madár elejtette a követ. Ezzel egyidőben kivált öt ember a tömegből, és lövöldözni kezdett - szerencsére először csak a levegőbe: de így is rögtön nagy riadalom és káosz támadt a piacon.
Born astropataként érzékelte, hogy a kőből a madár - vagy a bio/gép hibridmadáron keresztül valaki - kiolvasta az előre rögzített pszionikus üzenetet. Így rögtön két dologra is figyelnünk kellett: a madárra és a támadókra.
Én késsel próbáltam ledobni a madarat, majd megkínáltam a Ceres Bolt Pistol egy lövedékével az egyik támadót. Sajnos csak egy járókelőnek robbant le a karja. Eközben a madár a sorozatos találatok ellenére repkedett kifelé a térről, így a lézerpuskával én is rálőttem. Láthatólag hatás nélkül. Aztán végre az Adeptus Mechanicus leszedte az égről, és az időközben a követésre parancsolt servo skull-t is utánaküldte - így tudtuk, hogy a nagy sátorba esett.
Eddigre Born már felvette a harcot az egyik támadóval (aki bőszen eresztette a sorozatokat a géppisztolyból, de a Power Armour-t nem tudta penetrálni), így én is nekiindultam. A következő lövésem egy újabb szerencsétlen halálát okozta. Rossz helyen, rossz időben: a Ceres a fejét robbantotta le. A felém küldött rövid sorozat újabb civilt kaszál el.
Végre oszlik a tömeg - ideje volt! - így lecsatolom a Mono Groxkorbácsot az övemről és megrohamozom a fickót. (A másik három még mindig tartja a pozícióját, elég specifikus parancsot kaphattak.) A támadó belémereszt egy sorozatot - az enforcer páncél jól vizsgázik - kétségbeesett arccal tekint rám, ujja teljesen elfehéretik a ravaszon. A korbács csapása elől nem tud már félreugrani - egy három méteres szálló-tekergő acélköteg-sokaság elől nem is könnyű - és a mono él kettévágja.
A szituációt már-már megnyertük - ekkor érkezett meg hihetetlen gyorsasággal az Arbitrátorok csapata. Hangosbemondókon szólítanak fel a leállásra, a menekülőket lefogják -  a támadóink szemében némi könnyebbség látszik, amikor Born-nal eltesszük fegyvereinket. Váltok pár szót az Arbitrátor vezetővel - ekőzben Born a lelke mélyéig kiismeri az egyik támadót. A vezetőt a sátorban tartózkodó Rogue Traderhez vezetjük, és amíg En Taro a parancsnokkal tisztázza a jogi helyzetet (azaz az elfogott foglyokat át kell adnunk, a nyomozást hagyjuk csak a hatóságra és a bíróság/marshall engedélye nélkül az rivális rogue trader hajóhoz sem nyúlhatunk - pl. a madárral a hajóra igyekvő kémet sem tartóztathatjuk fel...) addig Born újabb egy ember minden titkát ismeri meg.

Az adrenalin kiürülte után azon gondolkodok, hogy a Rivális rogue trader honnan tudhatott a dobozról és annak tartalmáról? Vajon megszerezte az információt? Mennyire befolyásos? Az Arbitrátorok backup voltak vagy a véletlen vezette őket ide ilyen hirtelen? És milyen különleges technológia lehetett ez a hibrid madár, amire az Astropat és az Adeptus Mechanicus álla is leesett?

Hiába, most már a nagyok ligájában játszunk...