Megvártuk az erősítést. Öt katona, Gaius Draconis és Elizabeth.
Gaius Draconis a Limes Infinitum Navigátora. Természetesen mutáns, mind mindegyik a fajtájából. En Taro megnyugtatott, hogy elég annyit tudnom róla, hogy megbízható navigátor-házból származik. A navigátoroknak van egy harmadik szemük, amivel látják a warpot. Amikor az immatériumban utazunk, akkor a hajó páncélzatából egy kis rés van csak nyitva, a navigátor ablaka.
Közönséges halandó, ha találkozna a harmadik szem pillantásával, rögtön szörnyet halna - de legalább is biztosan megőrülne. Így hát leginkább kendővel takarja azt, vagy kámzsát húz a (harmadik) szemébe.
A mi navigátorunk egy nyúlánk fickónak látszik. Nálam két fejjel magasabb. Mosolya démoni: 1500 apró fog riasztja el a társalkodni vágyókat. Aztán valami balesete is lehetett, mert a fél koponyája fémből van. Vagy egy újabb implant? Az egyik tech-pap motyogott valamit, hogy ami a Navigátor fejébe van építve, az többet ér mint a teljes murder-servitor egységünk.
Szóval Gaiust nem bája, hanem pszi-képességei miatt hoztuk le, okulva az iménti incidensből.
Elizabeth új lány a hajón. Footfallon csatlakozott hozzánk, miután a Kapitány kiadta az útját a hajó addigi papjának. A sok mise megviselte a papot, és a zarándokoktól sem tudott elég adományt gyűjteni...
Szóval a Misszionárius hölgy az Eclesia fanatikus követője és védelmezője. Void-born, így talpraesett, ugyanakkor a profit iránt is érdeklődik. De azt hiszem, hogy a Lord-Captain választása mégis inkább harciassága miatt esett rá. Az első küldetésén egy lánckarddal és egy lángszóróval jelent meg... bíztató... ha a hit ellenségeit kell kipurgálnunk ebből a sötét templomból, akkor megvan az emberünk hozzá.
A katonák biztosították a bejáratot, mi pedig bementünk. 47 közepesen nagy lépcsőfok vitt fel a kapunyíláshoz. 20 méter magas nyílás vezetett be az előtérbe. Egy igencsak nagy, üres, félhomályban nyugvó terem. A túlsó végén egy kisebb kapu, ami csak résnyire van nyitva. Fehér fény szűrődik ki. Betekintek és semmi. Kitárnám az ajtót... ami nem enged. Born lép mellém, majd a beültetések és a power armour erejével könnyen kitárja, hogy kényelmesen besétáljunk.
Ez a csarnok az épület teljes maradék részét kitölti. A csarnokot pedig ez a fehér fény. Nem látni a forrását, egyszerűen csak (már-már vakítóan) világos van. Pár méterre lehet csak ellátni. Born (akit nem bánt a fény, mivel vak) azt mondja, hogy üres a terem. A Navigátor többször is megvizsgálja a helyet a harmadik szemével (ilyenkor mindig figyelmeztet is minket), de pár nyugtalanító ponton, amik a warphoz kötődnek, nem lát semmit. Körbetapogatjuk a csarnokot, sehol egy újabb ajtó, sehol egy érdekesebb részlet.
Aztán Born után elindulunk a csarnok közepe felé. Egy kép villan fel előttem. Majd még egy. En Taro megkérdezi, hogy láttuk-e. Born már jóval előrébb van, körülötte több kép is cikázik. Mi is beljebb megyünk, és egyre többet látunk. Nem képzelődünk, itt vannak körülöttünk. És Born is látja (!) a képeket.
Aztán elkezdenek rendeződni körülötte. Egy gömböt formál maga mögé, egy teljes képsor játszódik le előtte. Megfájdul a fejem. Később képeket mutogat a Navigátornak, aki maga is belekezd a képek mozgatásába. A tech-pap tanácstalan amikor kérdezem, mert semmi kézzelfoghatót nem lát, amit megvizsgálhatna.
Két óra eltelik, amikor Born azt mondja, hogy megtalálta azt a hajót, amiért idejöttünk. Egy birodalmi cruiser. Látta beérkezni a rendszerbe, látta sodródni, majd látta becsapódni a Magoros aszteroida-gyűrűjébe. A Navigátor még mindig azt számítgatja, hogy most hol lehet az a hajó.
A Limes Infinitumra nem volt egyszerű visszatérni. A Magoros Prime-on úgy látszik hemzsegnek az orkok. Elkerüljük őket és sikerül a teleportárium segítségével visszatérnünk a hajóra.
A Navigátor kiszámolja a hajóroncs helyét, három nap az út. En Taro továbbra is tart a Haderah háztól (az aktív szkenneken nem látni a nyomukat), így kitérőkkel és lerázó manőverekkel közelítjük meg a célunkat, hogy ne mi vezessük oda legfőbb riválisunkat.
Az aszteroida mezőben megtaláljuk a helyet, ahol a cruisernak lennie kell. Ott is van, egy tucat másik hajó társaságában, néhány kisebb-nagyobb kőzettel összefagyva. Na ezek hogy kerültek ide?!
A szkennerek nem látnak be a roncsokba, így a teleportárium sem működik. Pontosabban... a roncsok felszínét be tudják mérni. Első void teleportálásom következik. És sikerül: a mágneses csizmák magabiztosan csapódnak a roncs burkolatára. Csak Elizabeth ügyetlenkedte el a dolgot (vagy a teleportárium kezelőszemélyzete küldte rossz helyre) és egy kicsit távolabb lebeg tőlünk. Sőt, távolodik...
Aztán feltalálja magát és a lángszóró üzemanyagával visszakormányozza magát a csapathoz.
(folyt. köv.)
2010. szeptember 30., csütörtök
2010. szeptember 10., péntek
Idegenek!
Magoros. Nincs ennél unalmasabb rendszer a világon. Egy pulzár, ami 102 percenként 53 másodpercre halálos sugárzással ontja el az egész rendszert. Két bolygó, egy hold. Semmi űrszemét, semmi rádiójel, technológiának nyoma sincs. Miért is jöttünk ide? Oh, a profit. Egy hete szkennelünk, és semmi.
[...]
Végre találunk valamit. Úgy látom, hogy a kommunikációs tiszteknek mégsem iktatok be plusz közelharci gyakorlatokat... En Taro szemében eddig is megszállottságot láttam, de most felparázslik benne valamim ősi kapzsiság.
A Magoros Prime holdján, a Magoros Alfán az elektromágneses viharok alatt valami tárgyat fedeznek fel. Egy elég nagy, sok részből álló objektum. Néhány száz méter szélesen, két kilométer hosszan elnyúlva. Egy völgyszerű képződményben van. A tech-papok végre rábírják a szkennereket, hogy jobb adatokat adjanak: egy becsapódás nyoma látszik, rengeteg törmelékkel és nagyobb struktúrákkal.
Born-nal vitázunk, hogy a teleportárium vagy egy transport shuttle lenne a jobb megoldás lemenni. Ugyanis az interferenciákban előfordulhat, hogy a teleportárium elveszít minket, ugyanakkor a transporttal a landolás 25-30 perc, a felszállás 20-25, tehát a 102 perces ciklusokban elég keveset tudnánk dolgozni. Bár a sugárzást elvileg a void suit is felfogja, és a shuttle belterében két-három adagot is könnyen kibírnánk...
A Lord-Captain a teleportárium mellett dönt. A csapaton nem változtatok: én, Born, egy tech-pap, egy medic és kilenc elit guard En Taro személyes testőrségéből.
[...]
A hajóroncsok között brutális méretű fegyvereket, majd egy hatalmas koponyát, aztán több nagy csontvázat is találunk. A főroncsba nagy óvatossággal hatolunk be. Ez is egy raider méretű hajó lehetett: a fagyott földből a fele - tíz emelet - állhat ki. A burkolat keresztbe végig fel van hasítva: bárhol be tudunk menni. A felületeken nem látunk feliratot/díszítést, simára csiszolodódott, korridált fémváz csupán a hajó. Ami nem fém, az már nincs is: nem találunk semmit, csak további primitív fegyvereket és nagyméretű humanoid maradvényokat. A koponyákból méretes agyarak állnak ki, megdöbbentő. A tech-pap szerint nem birodalmi hajóroncsról van szó. Megveregetem a vállát.
Úgy látszik, hogy a híd már megsemmisült, így a rakterek felé próbálunk indulni. Utunkat beragadt/berozsdált ajtók, összetört szintek akadályozzák. Végül 95 percnél kimegyünk, és felsugároztatjuk magunkat.
Sokáig töprengünk a lehetséges megoldáson, aztán pár érzékelőt telepítünk lent, hogy további információkat szerezzünk a sugárzásról, illetve adataink legyenek arról az időről, amikor a sugárzás lehetetlenné teszi a szkennelést.
A következő terv születik meg. A nagy szállító shuttle levisz egy brigádot, ami elkezdi szétbontani a hajót, hogy lyukat vágva bele, lejuthassunk a belsejébe. Az egyik kis transport fogja a szétvágott strukturális elemeket kiemelni. Lent maradok, hogy irányítsam a munkát, de talán az érdeklődésem hiánya miatt alig haladunk. Inkább felderítő őrjáratokat teszek a gunshippel. Persze hiába, mert a Magoros Alfa ugyanolyan halott, mint az egész rendszer.
[...]
En Taro is kezd türelmetlen lenni. Az erőforrásainkat megosztva (az ork hajó kibelezésén dolgozókat a holdon hagyjuk, 12 óránként váltjuk őket) elkezdjük a Magoros Prime-ot orbitális pályáról szkennelni. Hátha a gépszellem innen inkább felfedi a Magoros Prime titkait. Ha!
Technilógiának semmi nyoma, nincs szemét, nincsenek fények, nincsenek rádiójelek, nincs itt semmi.
Aztán csak befognak egy furcsa képződményt. A felszínen egy mesterséges képződményt fedezünk fel, az viszont egy megapolis lehet. Furcsa, labirintus-szerű, valamiféle városra emlékeztető kép. A kommunikációs tisztek állítják, hogy az elektromágneses anomáliák miatt nem vették eddig észre. Orbitális pályáról még szabad szemmel is látható. Lehet nem csak a kis műszerkéket kéne bűvölgetni...
A "városban" több helyen is megsűrűsödik az anomália, ideális lenne egy kis felderítésre. És most végre a repülést választjuk.
[...]
A légkör a lélegezhető kategóriába tartozik, azért a csapat tagjai beöltözve indulnak. Ahogy kezd közel kerülni ez az építmény, látszik, hogy a labirintusfal ugyanabból az anyagból van, mint a környezet. Pontosabban az egész város a sziklából lehet kivájva. Átlagosan 30 méter magas, 10 méter széles falakról van szó. Próbálom megközelíteni az egyik anomáliát, és minél közelebb landolni hozzá. A fedélzeti műszerek már eddig is villogtak, de most már hangjelzésekkel is zavarják a repülést.
Meglátom a..., a tornyot... Egy magas építmény, szétágazó, kristályszerűen tör az ég felé, a labirintus falak egy teret alkotnak köré, a felszínen egy út vezet a toronyhoz. A külső érzékelők képét átirányítom az utastérbe: valaki szerint egy pajzsgenerátor, valaki szerint egy templom.
Egy elektromágnese turbulencia kap telibe minket - az elektronikák elszállnak, minden villogás és csipogás abbamarad. A gép megrázkódik, manuál-mechanikus üzemmódba kell letennem - még jó, hogy a hajtóművek nem álltak le. Hátulról semmi zaj - biztosan ülhetnek a helyükön... Kemény landolással érkezünk meg a Magoros talajára.
Mindenki egyben, a rádiók halottak, viszont a teleport beacon-ök működnek. A tech-pap elkezd imádkozni a rádióhoz. Mi meg elindulunk. Nem sokat fedezünk fel a városból, mert néhány perc múlva a Limes Infinitum fedélzetén találjuk magunkat. En Taro aggódott, és visszahozatott minket.
Újabb megbeszélés, hogy mi legyen. A szakértők szerint egy régi kihalt civilizáció világán vagyunk. A nevüket is mondják, de nem jegyzem meg. En Taro összeállít egy csapatot. Tíz ember majd a transportot fogja visszahozni, tíz elit guard, hét szakértő (medic, tech-pap, xenoológus, stb.), Born, én és a Kapitány.
A teleportárium kezelői most már be tudják mérni a felszínt (az előbbi elhozás miatt). A légi kép alapján emlékszem hogy jutnánk el a nagy objektumhoz. Hajrá! Mindenkin izgatottságot érzek.
[...]
Laza védelmi láncban kezdük meg a felderítést. Húsz perc után lövöldözést halunk! Van élet a bolygón! Durva, sértő hangú fegyverek ugatnak fel. Futólépésben előremegyek két emberrel, a többiek is sietnek.
Kiérünk a térre: a labirintusfalak egy nagy teret képeznek a torony körül. Több helyütt romok, törmelék - így nem esik nehezünkre védett megfigyelőállást felvenni. Pár apró alak (emberek) harcol egy tucat nagyobbal. A Haderah Ház megelőzött minket?! Az emberek az objektumba vezető lépcső alján vannak, az orkok ki tudja honnan kerültek oda (de nem bentről, az biztosnak tűnik).
Bornnal előlépünk, én leadok pár lövést az orkokra. Hat példány megindul felénk. Döbürgő léptekkel rohannak, fegyvereikkel hadonásznak és tüzelnek. És bár a hanghatás rémisztőleg hat, a golyók a világ négy égtája felé szóródnak.
100 méter - lasgun lőtáv. Célzott lövéseket adunk le.
80 méter - megeresztek egy-egy rövid sorozatot.
60 méter - számos találatot elértünk, de a roham rendíthetetlen. Felugatnak a kézifegyverek is - En Taro egy teljes sorozattal kapja telibe az egyiket.
40 méter - váltok a Ceres-re, a hangot csak tisztelni fogják...
30 méter - tüzelek, a dörrenés még a dakkák hangját is elnyomja, az eltalált ork fél karja leszakad, de nem törüdnek vele. Előkerülnek a choppák. Born feléjük rohamoz - a Power armorral még ezeknél a bestiáknál is nagyobb. Leadok még egy lövést, majd lecsatolom a korbácsot.
A sérültre rontok rá, és a három méteres csapódást kihasználva messziről sújtom a földre. A másik rámront, Born is összecsapódik az egyikkel, de a másik három a fedezékek felé folytatja a rohamot. Kézitusába keveredünk. Keserves küzdelembe kerülünk. Csapás csapást követ, egyenlőre el tudok ugrálni a halálos choppa elől. Born egész jól áll, fél szememmel látom, hogy En Taro az egyik mögé került, és lecsapja a fejét. Az ocsmány koponya tucatnyi métert szel át a földetérés előtt... a nyakból feltörő vérgejzír beborítja a kapitányt. Egy csapást dönt le a földre. Kiszorul belülem a levegő. Adrenalin önti el a vérem. De felül kerekedek magamon, és visszafogom a támadásaimat. Még egy ilyen találat, és ottmaradok!
Born végez a sajátjával, ketten már legyűrjük az én bestiámat is. Két katonánk már halott. Visszamegyünk a vonalainkhoz, és egy perc alatt felszámoljuk a két megmaradt bestiát. Vértől iszamlós a talaj, nincs idő fújni, a lépcső lábánál nem állnak ilyen jól. Már csak öt ork - bár holttestet már többet látunk mint az előbb - és három ember bírja. Az egyik most hanyatlik le. Futólépésben megyünk. 50 méterről tüzelést parancsolok, és lépésben közelítünk tovább. Három ork felénk indul, Born elébük megy, én segítek neki. En Taro és hét katona a lépcső lábához.
Bornnal mindig az egyikre koncetráljuk a támadásunkat, így elég hamar végzünk - talán már kiismertük a taktikájukat. Az orkok a katonáinkra támadnak, En Taro-t nem látom, a nő (az utolsó állva maradt ember) viszont menekülőre fogja. Rohanok felé. A nő leugrik a lépcsőről. Megfeszítem minden izmomat. Emlékszem még a Kapitány utasítására (" nő élve kell, a többi pusztuljon"), de kénytelen vagyok a korbáccsal csapni. Kitér előle. Majd felém fordul. Hatalmas erő árad belőle - megrogyok a jelenlététől. Előrántom a pisztolyomat, de nem tudom ráemelni.
Born is beér minket. A nő most Born felé néz (továbbra is tehetetlen vagyok), majd egy szempillantás alatt eltűnik. Mintha a valóság megmozdult volna körülötte.
[...]
Born azt mondja, hogy a nő pszi használó volt, és túlbecsülte magát, így a túlsó világból elragadták. Ezzel persze a warp lakói keresztül húzták En Taro tervét a kihallgatásról. Sebaj, maradt egy ork. Born megpróbálkozott az emlékeinek a kiolvasásával, de a meditáció végén csak a fejfájást láttam rajta.
Három katonát vesztettünk, én is és Born is sérült, nincs rádiókapcsolatunk, a teleport beacon sem működik (kb. az objektum 200 méteres övezetében szálltak el teljesen a műszerek), ki tudja hány ork van még a környéken, ki tudja mi lehet bent (kint 10 Haderah katona holttestét számoltuk meg), ki tudja érkezhet-e erősítés az ellenségnek.
En Taro Adun szemében szinte világít a kapzsiság. Bár a verekedésből most már talán elég volt, a kíváncsiság engem is vonz. És bent talán a hét töltelékembernek is hasznát vesszük majd. Nem mi döntünk. A Kapitány.
Bemegyünk.
(folyt. köv.)
[...]
Végre találunk valamit. Úgy látom, hogy a kommunikációs tiszteknek mégsem iktatok be plusz közelharci gyakorlatokat... En Taro szemében eddig is megszállottságot láttam, de most felparázslik benne valamim ősi kapzsiság.
A Magoros Prime holdján, a Magoros Alfán az elektromágneses viharok alatt valami tárgyat fedeznek fel. Egy elég nagy, sok részből álló objektum. Néhány száz méter szélesen, két kilométer hosszan elnyúlva. Egy völgyszerű képződményben van. A tech-papok végre rábírják a szkennereket, hogy jobb adatokat adjanak: egy becsapódás nyoma látszik, rengeteg törmelékkel és nagyobb struktúrákkal.
Born-nal vitázunk, hogy a teleportárium vagy egy transport shuttle lenne a jobb megoldás lemenni. Ugyanis az interferenciákban előfordulhat, hogy a teleportárium elveszít minket, ugyanakkor a transporttal a landolás 25-30 perc, a felszállás 20-25, tehát a 102 perces ciklusokban elég keveset tudnánk dolgozni. Bár a sugárzást elvileg a void suit is felfogja, és a shuttle belterében két-három adagot is könnyen kibírnánk...
A Lord-Captain a teleportárium mellett dönt. A csapaton nem változtatok: én, Born, egy tech-pap, egy medic és kilenc elit guard En Taro személyes testőrségéből.
[...]
A hajóroncsok között brutális méretű fegyvereket, majd egy hatalmas koponyát, aztán több nagy csontvázat is találunk. A főroncsba nagy óvatossággal hatolunk be. Ez is egy raider méretű hajó lehetett: a fagyott földből a fele - tíz emelet - állhat ki. A burkolat keresztbe végig fel van hasítva: bárhol be tudunk menni. A felületeken nem látunk feliratot/díszítést, simára csiszolodódott, korridált fémváz csupán a hajó. Ami nem fém, az már nincs is: nem találunk semmit, csak további primitív fegyvereket és nagyméretű humanoid maradvényokat. A koponyákból méretes agyarak állnak ki, megdöbbentő. A tech-pap szerint nem birodalmi hajóroncsról van szó. Megveregetem a vállát.
Úgy látszik, hogy a híd már megsemmisült, így a rakterek felé próbálunk indulni. Utunkat beragadt/berozsdált ajtók, összetört szintek akadályozzák. Végül 95 percnél kimegyünk, és felsugároztatjuk magunkat.
Sokáig töprengünk a lehetséges megoldáson, aztán pár érzékelőt telepítünk lent, hogy további információkat szerezzünk a sugárzásról, illetve adataink legyenek arról az időről, amikor a sugárzás lehetetlenné teszi a szkennelést.
A következő terv születik meg. A nagy szállító shuttle levisz egy brigádot, ami elkezdi szétbontani a hajót, hogy lyukat vágva bele, lejuthassunk a belsejébe. Az egyik kis transport fogja a szétvágott strukturális elemeket kiemelni. Lent maradok, hogy irányítsam a munkát, de talán az érdeklődésem hiánya miatt alig haladunk. Inkább felderítő őrjáratokat teszek a gunshippel. Persze hiába, mert a Magoros Alfa ugyanolyan halott, mint az egész rendszer.
[...]
En Taro is kezd türelmetlen lenni. Az erőforrásainkat megosztva (az ork hajó kibelezésén dolgozókat a holdon hagyjuk, 12 óránként váltjuk őket) elkezdjük a Magoros Prime-ot orbitális pályáról szkennelni. Hátha a gépszellem innen inkább felfedi a Magoros Prime titkait. Ha!
Technilógiának semmi nyoma, nincs szemét, nincsenek fények, nincsenek rádiójelek, nincs itt semmi.
Aztán csak befognak egy furcsa képződményt. A felszínen egy mesterséges képződményt fedezünk fel, az viszont egy megapolis lehet. Furcsa, labirintus-szerű, valamiféle városra emlékeztető kép. A kommunikációs tisztek állítják, hogy az elektromágneses anomáliák miatt nem vették eddig észre. Orbitális pályáról még szabad szemmel is látható. Lehet nem csak a kis műszerkéket kéne bűvölgetni...
A "városban" több helyen is megsűrűsödik az anomália, ideális lenne egy kis felderítésre. És most végre a repülést választjuk.
[...]
A légkör a lélegezhető kategóriába tartozik, azért a csapat tagjai beöltözve indulnak. Ahogy kezd közel kerülni ez az építmény, látszik, hogy a labirintusfal ugyanabból az anyagból van, mint a környezet. Pontosabban az egész város a sziklából lehet kivájva. Átlagosan 30 méter magas, 10 méter széles falakról van szó. Próbálom megközelíteni az egyik anomáliát, és minél közelebb landolni hozzá. A fedélzeti műszerek már eddig is villogtak, de most már hangjelzésekkel is zavarják a repülést.
Meglátom a..., a tornyot... Egy magas építmény, szétágazó, kristályszerűen tör az ég felé, a labirintus falak egy teret alkotnak köré, a felszínen egy út vezet a toronyhoz. A külső érzékelők képét átirányítom az utastérbe: valaki szerint egy pajzsgenerátor, valaki szerint egy templom.
Egy elektromágnese turbulencia kap telibe minket - az elektronikák elszállnak, minden villogás és csipogás abbamarad. A gép megrázkódik, manuál-mechanikus üzemmódba kell letennem - még jó, hogy a hajtóművek nem álltak le. Hátulról semmi zaj - biztosan ülhetnek a helyükön... Kemény landolással érkezünk meg a Magoros talajára.
Mindenki egyben, a rádiók halottak, viszont a teleport beacon-ök működnek. A tech-pap elkezd imádkozni a rádióhoz. Mi meg elindulunk. Nem sokat fedezünk fel a városból, mert néhány perc múlva a Limes Infinitum fedélzetén találjuk magunkat. En Taro aggódott, és visszahozatott minket.
Újabb megbeszélés, hogy mi legyen. A szakértők szerint egy régi kihalt civilizáció világán vagyunk. A nevüket is mondják, de nem jegyzem meg. En Taro összeállít egy csapatot. Tíz ember majd a transportot fogja visszahozni, tíz elit guard, hét szakértő (medic, tech-pap, xenoológus, stb.), Born, én és a Kapitány.
A teleportárium kezelői most már be tudják mérni a felszínt (az előbbi elhozás miatt). A légi kép alapján emlékszem hogy jutnánk el a nagy objektumhoz. Hajrá! Mindenkin izgatottságot érzek.
[...]
Laza védelmi láncban kezdük meg a felderítést. Húsz perc után lövöldözést halunk! Van élet a bolygón! Durva, sértő hangú fegyverek ugatnak fel. Futólépésben előremegyek két emberrel, a többiek is sietnek.
Kiérünk a térre: a labirintusfalak egy nagy teret képeznek a torony körül. Több helyütt romok, törmelék - így nem esik nehezünkre védett megfigyelőállást felvenni. Pár apró alak (emberek) harcol egy tucat nagyobbal. A Haderah Ház megelőzött minket?! Az emberek az objektumba vezető lépcső alján vannak, az orkok ki tudja honnan kerültek oda (de nem bentről, az biztosnak tűnik).
 |
| Orc dakka by bjakubowski |
 |
| Orc choppa by http://www.bandoffools.org.uk |
80 méter - megeresztek egy-egy rövid sorozatot.
60 méter - számos találatot elértünk, de a roham rendíthetetlen. Felugatnak a kézifegyverek is - En Taro egy teljes sorozattal kapja telibe az egyiket.
40 méter - váltok a Ceres-re, a hangot csak tisztelni fogják...
30 méter - tüzelek, a dörrenés még a dakkák hangját is elnyomja, az eltalált ork fél karja leszakad, de nem törüdnek vele. Előkerülnek a choppák. Born feléjük rohamoz - a Power armorral még ezeknél a bestiáknál is nagyobb. Leadok még egy lövést, majd lecsatolom a korbácsot.
A sérültre rontok rá, és a három méteres csapódást kihasználva messziről sújtom a földre. A másik rámront, Born is összecsapódik az egyikkel, de a másik három a fedezékek felé folytatja a rohamot. Kézitusába keveredünk. Keserves küzdelembe kerülünk. Csapás csapást követ, egyenlőre el tudok ugrálni a halálos choppa elől. Born egész jól áll, fél szememmel látom, hogy En Taro az egyik mögé került, és lecsapja a fejét. Az ocsmány koponya tucatnyi métert szel át a földetérés előtt... a nyakból feltörő vérgejzír beborítja a kapitányt. Egy csapást dönt le a földre. Kiszorul belülem a levegő. Adrenalin önti el a vérem. De felül kerekedek magamon, és visszafogom a támadásaimat. Még egy ilyen találat, és ottmaradok!
Born végez a sajátjával, ketten már legyűrjük az én bestiámat is. Két katonánk már halott. Visszamegyünk a vonalainkhoz, és egy perc alatt felszámoljuk a két megmaradt bestiát. Vértől iszamlós a talaj, nincs idő fújni, a lépcső lábánál nem állnak ilyen jól. Már csak öt ork - bár holttestet már többet látunk mint az előbb - és három ember bírja. Az egyik most hanyatlik le. Futólépésben megyünk. 50 méterről tüzelést parancsolok, és lépésben közelítünk tovább. Három ork felénk indul, Born elébük megy, én segítek neki. En Taro és hét katona a lépcső lábához.
Bornnal mindig az egyikre koncetráljuk a támadásunkat, így elég hamar végzünk - talán már kiismertük a taktikájukat. Az orkok a katonáinkra támadnak, En Taro-t nem látom, a nő (az utolsó állva maradt ember) viszont menekülőre fogja. Rohanok felé. A nő leugrik a lépcsőről. Megfeszítem minden izmomat. Emlékszem még a Kapitány utasítására (" nő élve kell, a többi pusztuljon"), de kénytelen vagyok a korbáccsal csapni. Kitér előle. Majd felém fordul. Hatalmas erő árad belőle - megrogyok a jelenlététől. Előrántom a pisztolyomat, de nem tudom ráemelni.
Born is beér minket. A nő most Born felé néz (továbbra is tehetetlen vagyok), majd egy szempillantás alatt eltűnik. Mintha a valóság megmozdult volna körülötte.
[...]
Born azt mondja, hogy a nő pszi használó volt, és túlbecsülte magát, így a túlsó világból elragadták. Ezzel persze a warp lakói keresztül húzták En Taro tervét a kihallgatásról. Sebaj, maradt egy ork. Born megpróbálkozott az emlékeinek a kiolvasásával, de a meditáció végén csak a fejfájást láttam rajta.
Három katonát vesztettünk, én is és Born is sérült, nincs rádiókapcsolatunk, a teleport beacon sem működik (kb. az objektum 200 méteres övezetében szálltak el teljesen a műszerek), ki tudja hány ork van még a környéken, ki tudja mi lehet bent (kint 10 Haderah katona holttestét számoltuk meg), ki tudja érkezhet-e erősítés az ellenségnek.
En Taro Adun szemében szinte világít a kapzsiság. Bár a verekedésből most már talán elég volt, a kíváncsiság engem is vonz. És bent talán a hét töltelékembernek is hasznát vesszük majd. Nem mi döntünk. A Kapitány.
Bemegyünk.
(folyt. köv.)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)