Titkok

Megvártuk az erősítést. Öt katona, Gaius Draconis és Elizabeth.

Gaius Draconis a Limes Infinitum Navigátora. Természetesen mutáns, mind mindegyik a fajtájából. En Taro megnyugtatott, hogy elég annyit tudnom róla, hogy megbízható navigátor-házból származik. A navigátoroknak van egy harmadik szemük, amivel látják a warpot. Amikor az immatériumban utazunk, akkor a hajó páncélzatából egy kis rés van csak nyitva, a navigátor ablaka.
Közönséges halandó, ha találkozna a harmadik szem pillantásával, rögtön szörnyet halna - de legalább is biztosan megőrülne. Így hát leginkább kendővel takarja azt, vagy kámzsát húz a (harmadik) szemébe.
A mi navigátorunk egy nyúlánk fickónak látszik. Nálam két fejjel magasabb. Mosolya démoni: 1500 apró fog riasztja el a társalkodni vágyókat. Aztán valami balesete is lehetett, mert a fél koponyája fémből van. Vagy egy újabb implant? Az egyik tech-pap motyogott valamit, hogy ami a Navigátor fejébe van építve, az többet ér mint a teljes murder-servitor egységünk.
Szóval Gaiust nem bája, hanem pszi-képességei miatt hoztuk le, okulva az iménti incidensből.

Elizabeth új lány a hajón. Footfallon csatlakozott hozzánk, miután a Kapitány kiadta az útját a hajó addigi papjának. A sok mise megviselte a papot, és a zarándokoktól sem tudott elég adományt gyűjteni...
Szóval a Misszionárius hölgy az Eclesia fanatikus követője és védelmezője. Void-born, így talpraesett, ugyanakkor a profit iránt is érdeklődik. De azt hiszem, hogy a Lord-Captain választása mégis inkább harciassága miatt esett rá. Az első küldetésén egy lánckarddal és egy lángszóróval jelent meg... bíztató... ha a hit ellenségeit kell kipurgálnunk ebből a sötét templomból, akkor megvan az emberünk hozzá.

A katonák biztosították a bejáratot, mi pedig bementünk. 47 közepesen nagy lépcsőfok vitt fel a kapunyíláshoz. 20 méter magas nyílás vezetett be az előtérbe. Egy igencsak nagy, üres, félhomályban nyugvó terem. A túlsó végén egy kisebb kapu, ami csak résnyire van nyitva. Fehér fény szűrődik ki. Betekintek és semmi. Kitárnám az ajtót... ami nem enged. Born lép mellém, majd a beültetések és a power armour erejével könnyen kitárja, hogy kényelmesen besétáljunk.
Ez a csarnok az épület teljes maradék részét kitölti. A csarnokot pedig ez a fehér fény. Nem látni a forrását, egyszerűen csak (már-már vakítóan) világos van. Pár méterre lehet csak ellátni. Born (akit nem bánt a fény, mivel vak) azt mondja, hogy üres a terem. A Navigátor többször is megvizsgálja a helyet a harmadik szemével (ilyenkor mindig figyelmeztet is minket), de pár nyugtalanító ponton, amik a warphoz kötődnek, nem lát semmit. Körbetapogatjuk a csarnokot, sehol egy újabb ajtó, sehol egy érdekesebb részlet.
Aztán Born után elindulunk a csarnok közepe felé. Egy kép villan fel előttem. Majd még egy. En Taro megkérdezi, hogy láttuk-e. Born már jóval előrébb van, körülötte több kép is cikázik. Mi is beljebb megyünk, és egyre többet látunk. Nem képzelődünk, itt vannak körülöttünk. És Born is látja (!) a képeket.
Aztán elkezdenek rendeződni körülötte. Egy gömböt formál maga mögé, egy teljes képsor játszódik le előtte. Megfájdul a fejem. Később képeket mutogat a Navigátornak, aki maga is belekezd a képek mozgatásába. A tech-pap tanácstalan amikor kérdezem, mert semmi kézzelfoghatót nem lát, amit megvizsgálhatna.

Két óra eltelik, amikor Born azt mondja, hogy megtalálta azt a hajót, amiért idejöttünk. Egy birodalmi cruiser. Látta beérkezni a rendszerbe, látta sodródni, majd látta becsapódni a Magoros aszteroida-gyűrűjébe. A Navigátor még mindig azt számítgatja, hogy most hol lehet az a hajó.

A Limes Infinitumra nem volt egyszerű visszatérni. A Magoros Prime-on úgy látszik hemzsegnek az orkok. Elkerüljük őket és sikerül a teleportárium segítségével visszatérnünk a hajóra.
A Navigátor kiszámolja a hajóroncs helyét, három nap az út. En Taro továbbra is tart a Haderah háztól (az aktív szkenneken nem látni a nyomukat), így kitérőkkel és lerázó manőverekkel közelítjük meg a célunkat, hogy ne mi vezessük oda legfőbb riválisunkat.
Az aszteroida mezőben megtaláljuk a helyet, ahol a cruisernak lennie kell. Ott is van, egy tucat másik hajó társaságában, néhány kisebb-nagyobb kőzettel összefagyva. Na ezek hogy kerültek ide?!

A szkennerek nem látnak be a roncsokba, így a teleportárium sem működik. Pontosabban... a roncsok felszínét be tudják mérni. Első void teleportálásom következik. És sikerül: a mágneses csizmák magabiztosan csapódnak a roncs burkolatára. Csak Elizabeth ügyetlenkedte el a dolgot (vagy a teleportárium kezelőszemélyzete küldte rossz helyre) és egy kicsit távolabb lebeg tőlünk. Sőt, távolodik...
Aztán feltalálja magát és a lángszóró üzemanyagával visszakormányozza magát a csapathoz.

(folyt. köv.)